A sr�cokkal a Danubius Online is interj�t k�sz�tett, ezt a vide�t ha �gyes volt�l, m�r le is t�lt�tted az oldalr�l, a Vide�kn�l. �n most leg�peltem nektek azt a sz�veget, amit Bill illetve Tom k�zben mondanak. (Ami egy�bk�nt k�s�rtetiesen hasonl�t a Metr� �js�g interj�j�ra...)

Bill: A sz�leink mindig is t�mogattak benn�nket. Amikor fiatalabbak voltunk, �k hordtak minket a fell�p�sekre. Szerencs�re nagyon j�fejek �s biztatnak minket, r�ad�sul napi kapcsolatban vagyunk vel�k.

Tom: Hozz� kell tenn�nk, hogy mindig j� tanul�k voltunk, �s j� tanulm�nyi �tlagunk is volt. Szerencs�re ny�ron �gysincs suli, �gy a zene nem megy a tanul�s rov�s�ra.

Bill: Az ember mag�t�l nem viselkedik szt�rk�nt, de nem hi�ba vannak a tehets�gkutat�k. (Tom �s Bill nevetnek) Az �let�nk nem v�ltozott meg, ugyanazok a bar�taink, de n�ha meglep�d�nk, amikor az utc�n felismernek minket az emberek. N�ha elfelejtj�k, hogy h�resek vagyunk!

Tom: Teljesen norm�lisnak tartjuk, ha nem mindenki szereti a zen�nket, �s tiszteletben tartjuk m�sok �zl�s�t. Mi is sokf�le zen�t hallgatunk. Elfogadjuk a negat�v kritik�t, b�r n�ha el�g vicces dolgokat mondanak r�lunk.

Bill: Nem tudom, mit tudn�k csin�lni a zen�l�s helyett, hiszen csak ehhez �rtek. A sporthoz sem �rtek, csak a zen�hez. Szerencs�se vagyunk, mert eg�sz nap azzal foglalkozhatunk, amit szeret�nk. Addig csin�ljuk, am�g csak tudjuk, �s ha m�r nem lesz�nk sikeresek, akkor is folytatni fogjuk, legfeljebb szolidabb szinten. A zene az �let�nk.