A srácokkal a Danubius Online is interjút készített, ezt a videót ha ügyes voltál, már le is töltötted az oldalról, a Videóknál. Én most legépeltem nektek azt a szöveget, amit Bill illetve Tom közben mondanak. (Ami egyébként kísértetiesen hasonlít a Metró újság interjújára...)

Bill: A szüleink mindig is támogattak bennünket. Amikor fiatalabbak voltunk, ők hordtak minket a fellépésekre. Szerencsére nagyon jófejek és biztatnak minket, ráadásul napi kapcsolatban vagyunk velük.

Tom: Hozzá kell tennünk, hogy mindig jó tanulók voltunk, és jó tanulmányi átlagunk is volt. Szerencsére nyáron úgysincs suli, így a zene nem megy a tanulás rovására.

Bill: Az ember magától nem viselkedik sztárként, de nem hiába vannak a tehetségkutatók. (Tom és Bill nevetnek) Az életünk nem változott meg, ugyanazok a barátaink, de néha meglepődünk, amikor az utcán felismernek minket az emberek. Néha elfelejtjük, hogy híresek vagyunk!

Tom: Teljesen normálisnak tartjuk, ha nem mindenki szereti a zenénket, és tiszteletben tartjuk mások ízlését. Mi is sokféle zenét hallgatunk. Elfogadjuk a negatív kritikát, bár néha elég vicces dolgokat mondanak rólunk.

Bill: Nem tudom, mit tudnék csinálni a zenélés helyett, hiszen csak ehhez értek. A sporthoz sem értek, csak a zenéhez. Szerencsése vagyunk, mert egész nap azzal foglalkozhatunk, amit szeretünk. Addig csináljuk, amíg csak tudjuk, és ha már nem leszünk sikeresek, akkor is folytatni fogjuk, legfeljebb szolidabb szinten. A zene az életünk.